gothwolf wrote:Grr, igekötőt teszek, amikor nem szükséges és viszont... De ez nem fontos.
Szerintem a nyelvtudás - legalábbis a nyelvértés - legmagasabb foka, amikor valaki képes megérteni a célnyelven a vicceket, s méginkább, amikor képes megérteni a célnyelvi humoristákat. Persze nem pofonegyszerű, könnyen lefordítható viccekre gondolok, mert ezekben nincs az égvilágon semmi különös, hanem olyan viccekre, melyek nyelvvel kapcsolatosak - vagy kifejezetten szóviccek vagy pedig van bennük egy erős nyelvi elem.
Egy sor magyar és bolgár viccet ismerek, melyek kölcsönösen vagy nem is fordíthatók vagy csak nagyon erőltetett módon fordíthatók le, s lefordítás után nem nevet rajtuk szinte senki, hanem csodálkozik, hogy miféle marha vagyok, hogy ilyen viccet nevetésre alkalmasnak tartok.
Mindjárt jön neked egy magyar vicc, ami nem kifejezetten szóvicc, de pl. bolgárra fordítva egyszerűen nem jön át rendesen a vicc. Remélem megérted.
A sas unatkozik, ezért azzal szórakozik, hogy leveti magát egy szikláról és fél méterre a föld felett hirtelen felemelkedik.
Odamegy a sólyom és megkérdezi:
- Mit csinálsz, sas?
- Lazulok.
- Csinálhatom én is?
- Persze.
Leugranak együtt, majd fél méterrel a föld felett felszállnak.
Odamegy a róka és megkérdezi:
- Hát ti mit csináltok?
- Lazulunk.
- Beszállhatok én is?
- Persze.
Leugranak hármasban a szikláról. A sólyom zuhanás közben megkérdezi a rókát:
- Róka, te tudsz repülni?
- Nem!
- Hű, de laza!