gothwolf kérdései

Moderator: '''

User avatar
Levike
Posts: 6082
Joined: 2013-04-22, 19:26
Real Name: Levi
Gender: male
Location: Budapest
Country: HU Hungary (Magyarország)

Re: gothwolf kérdései

Postby Levike » 2013-10-06, 16:22

Okay, thanks. :)
Nem egy nap alatt épült Buda vára.

User avatar
gothwolf
Language Forum Moderator
Posts: 2431
Joined: 2006-04-15, 6:33
Real Name: Християн Бонев
Gender: male
Location: София / Ямбол
Country: BG Bulgaria (България)
Contact:

Re: gothwolf kérdései

Postby gothwolf » 2013-10-07, 8:15

Igen, igen, 'megvágtam magamat' kellett volna. ;)
Köszönöm a javításokat.

User avatar
gothwolf
Language Forum Moderator
Posts: 2431
Joined: 2006-04-15, 6:33
Real Name: Християн Бонев
Gender: male
Location: София / Ямбол
Country: BG Bulgaria (България)
Contact:

Re: gothwolf kérdései

Postby gothwolf » 2017-03-27, 20:04

Megtaláltam a nganaszankról szóló dolgozatomat, amelyet Erasmus hallgatóként megírtam Szegeden. A rajta szereplő dátum 2011.12.12, és alig hittem, hogy k.b. hat évvel ezelőtti.
Ha valakinek van ideje és türelme elolvasni (és esetleg kijavítani), tessék:

A nganaszanok

A lakóhely

A nganaszanok lakóhelye csak néhány falura korlátozódik, amelyek a Tajmiri Dolgan-Nyenyec Autonóm Körzetben találhatók. Ezeknek a falvaknak a neve: Uszty-Avam és Volocsánka (a Tajmir-félsziget nyugati felén) és Novaja (a félsziget keleti részén). Ebben a három faluban a nganaszanok kb. 90 százaléka él. De ezen a területen sok dolgán is él, amely azt jelenti, hogy nincsen „tisztán” nganaszan falu. Dugyinkában is van kis nganaszan kisebbség.

A nyelv és a beszélők

A nganaszan nyelv északi szamojéd nyelv (a nyenyeccel és az enyeccel együtt), és mind a hárman eltűnéstől fenyegetett. A szamojédoknak soha sem volt saját országuk – most ők csak kisebbség néhány autonóm területeken Oroszországban. A 2002. évi adatok szerint a nganaszanok lakossága k.b. 834 lélekszám (és ebből 391 ember tud beszélni nganaszanul; 380 – anyanyelvi beszélő), de 98%-a az oroszt használja). A helyzet évről évre rosszabb lesz, mert a fiatal nemzedék nem tanulja az őseik nyelvét – csak az öregek beszélnek nganaszanul, de az unokáikkal csak oroszul beszélgetnek, mert ők nem értik a nyelvet. Ennek oka az oroszok politikája – 1990-es évek elején a nganaszanokat betelepítették ilyen településekbe, ahol vegyes népesség él. Ez kényszerítette, hogy az oroszt használják a mindennapi életükben. Az iskolákban az oktatás nyelve az orosz, és ezért a középkorúak megfelelő szinten beszélnek oroszul,de még az anyanyelvüket is ismerik, de a fiatalok már csak az oroszt sajátítják el. Uszty-Avamban van iskola, de ott kevés tanítanak nganaszánt anyanyelvként. Dugyinkában pedig a nganaszan tanulható, de óra csak hetente kétszer van. Ráadásul nincs elég jó nyelvkönyv és szótár. Az idős nemzedékkel kapcsolatot tartani nem könnyű, mert a nganaszan gyerekek, akik az uszty-avami és dugyinkai iskolákba járnak, egy évben csak kétszer mennek vissza a falujukba, és ez kevés volt. Az idősek nem tudják, milyen lesz a nganaszan nyelv jövője. Mindenki szerint a saját nyelv tudása és tanulása nagyon fontos, de mindenki az oroszt használja otthon. Ezenkívül a korábbi nganaszan tanárok jobban szerettek oroszul tanítani, mert szerintük ez „könnyebb és hasznot hajtó”.
A 1994. évi adatok szerint csak a nganaszan származásúak 42%-a beszéli a nyelvet, de ebből is csak 17,6 % használja a nganaszant rendszeresen (a szülők 29,3%-a beszél nganaszanul a gyerekeivel, és a 10 év alatti nemzedék 5,9%-a beszéli a nyelvet). Példaként említjük Uszty-Avamt: ott kb 300 nganaszan él (a falu egész lakosságának a 40%-a), 350 dolgán (megfelelően 50%-a), 40 orosz (kb. 6%-a) és 30 más (4 %-a). Az oroszok főleg kivándorlók, akik betelepedtek Uszty-Avamba (1980-es évek végén és 1990-es évek elején) – a falu felépítése után. Ma átlagos élettartam csak 40-42 (Masyuk 2008). A legidősebbek 65 évesek (ezek főleg özvegyek). Nincs sok ember, aki e a korosztály felett van. Így azt mondhatjuk, hogy a nyelv kihalása szinte visszafordíthatatlan.
A számos vegyes házasság is felerősítette az asszimilációs folyamatot, mert a közös nyelv orosz, és a gyerek elsősorban oroszul tanul beszélni. A tiszta nganaszan házasságok száma alacsonyabb a vegyes házasság számánál:
Egy nganaszan nő így általánosította a helyzetet Uszty-Avamban: “Az anyukám enyec, az apukám nganaszan, a férjem dolgán, és a fiaim csak oroszul beszélnek.”

Életmód és a létért való küzdelem

A nganaszanoknak a halászat és a vadászat volt a fő foglalkozásuk, de réncsordával is foglalkoztak. A legfontosabb köztük a vadrénvadászat volt és ez volt a férfiaknak a dolga. Nyáron egyedül indulnak vadászni, ősszel és tavasszal pedig – csoportosan. Ilyenkor különféle módszerekkel kerítették be a csordát (pl. tó felé vagy hálóba hajtották) és tömegesen mészárolták le a réneket. A madarakat is általában hálóval fogták. Nyáron a legfontosabb tevékenység a halászat volt. Az el nem fogyasztott halat megszárították.
Szállító és közlekedési eszközként szánt használtak, ami elé réneket fogtak. A rén bőrét ruházkodásban használták. Ezért a rén nagyon fontos szerepet játszott a nganaszanok életében. A férfiak egybeszabott kapucnis kabátot viseltek. A nők kabátja szétnyitható, amihez különálló sapka tartozott. A csizmájukat szalmával tömték ki. Ruhájuk díszítésére csak bőrcsíkokat és geometrikus mintákat használtak. Azokon csak piros, fekete és fehér színeket használták.
A nganaszanok táplálkozása nagyon egyoldalú volt – főleg rén húsa (nyáron hallal, bogyókkal, gombával vagy tojással) A húst általában főve vagy nyersen fogyasztották, a halat pedig – szárítva, nyersen és főve.
Történet
Őstörténet
A Tajmir-félszigeten emberi tevékenységről legkorábbi bizonyítékot találták meg 1967 a Volocsanka folyó környékén, nincs messze Uszty-Avamtól. A tárgyak 7000 éves. Valószínűleg ezek az ősszibériaiak voltak, akik a mai nganaszanok, jukagirok, csukcsok és szibériai eszkimók őse. A szamojéd népek a finnugorok mellett az uráli népek másik ágát alkotják. A nganaszanok a szamojédok északi ágához tartoznak (az enyecekkel és a nyenyecekkel együtt.) és két nagy törzsre oszlanak: az avamok (a Tajmir-félsziget nyugati részén) és a vadai (a Heta és Hatanga-folyó környékén)
Középkor
A 12. század elején az orosz hadseregek Novogorod északkelet felé mozgatnak Urál-hegyen túl, ahol a helyi finn-ugor nyelvű népek laktak, és tőlük sarcként vettek szőrmét. 16. században az oroszok távolabb mentek, a Szibéria észak része felé, ahol békés szibériai népeket találták. A hadsereg egy tizedet kért tőlük az orosz cár felségjogaként. Ez a terület nagyon fontos volt az oroszok számára a cobolyprém miatt. A 16. és a 17. században a cobolyprém az ország a jövedelmének tizenöt százaléka volt. A cár megkísérelte monopolizálni a prémkereskedelmet, és erre a célra katonákat használt, akiknek sarcot kellett szedniük. Gyakran téli kunyhókat építettek a folyók partján. Így eljutottak a Heta- és a Hatanga-folyóig, ahol a szamojéd nyelvű népek laktak. Ezek a vadai nganaszánok voltak, akiket az oroszok tavgi nganaszánoknak neveztek. Onnan indulva találták az ún. avam szamojédokat, akik a Jeniszej és Pjaszina-folyó területén laktak. A gyűjtők túszokat szedtek mindegyik törzstől, akiket „amanat”-nak neveztek, és megőrizték, ameddig az egész sarcot kifizetik. Ezért 1666-ban a tavgi szamojédok (a nganaszanok) a ketszki téli sarckunyhót megtámadták és elpusztították. Az egész 17. században a sarc jelentősen csökkent, és azt parancsolták a gyűjtőknek, hogy adjanak jelképes fizetést a cár nevében és ahelyett bögréket, késeket, lisztet, gyapjút adtak. A 17. század végén, jakutok és evenkik (törzsek Közép- és Délszibériában) elkezdtek vándorolni a Hatanga-folyó felé. Ez a két törzs alapította az ún. dolgan nemzetiséget. Ez a bevándorlás után, a 18. század elején az orosz ortodox egyház templomot épített Hatangában. Ebben az időben ott csak 50 orosz lakott. Elkezdődött a keresztény hittérítés. Ennek következtében a vegyes házasság normális dolog lett, de a szamojédok közül csak a nganaszanok nem keresztelkedtek meg tejesen, és őrizték meg a hagyományos neveiket.
A kommunizmus időszaka
A 20. században a kommunizmus csodálatos átalakításokat ígért. A szovjet állam a kereskedők követelését lemondta és a szibériaiak számára autonóm nemzetségi körzet alakítottak ki. De ez után az elnyomó szovjet hatóság és a tajmiri bennszülött lakosság összeütközött, és aminek a következménye az volt, hogy az oroszoknak sikerült, hogy boldoguljanak az eltérő véleményűekkel, és ezek, akik a kommunista párttal működtek együtt, kaptak “ajándékba” közigazgatási állásokat. Végül a szovjet intézményeknek sikerült átalakítaniuk a dolganokat, nganaszanokat, nyenyeceket és evenkeket szovjet mezőgazdasági dolgozóvá. Nekik főleg táplálékkal kellett ellátniuk és elszállítaniuk a legközelebbi iparközpontba. De annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet dolgozói voltak, folytatták a félnomád életmódjukat. Természetesen nem kerestek sokat és nemsokára sokan eladósodtak. 1950-es években a kormányzás elkezdett állomásokat bezárni, és Dudinka-Hatanga rénsáv tovább nem működött. Ezen állomások bezárása után a szovjet kormányzás átköltöztette a közszolgálatokat (mint iskolát, korházat és a helyi ügyvitelt) új három helyre (Novorybnoébe, Régi Avamba és Krestibe). 1950-es és 1960-es években a mezőgazdasági termelőszövetkezet megszilárdítása után a tundrán dolgozó lakosság hivatalait átköltöztették Volocsankába (90 km keletre Uszty-Avamtól; az Avam-körzet központjába). Novorybnoe és Régi Avam nem működött tovább. Így a dolgan és nganaszan családok többsége elköltözött az új városba, ahol egy kolhozban dolgoztak, aminek a fő terméke a vadrénhús, hal és cobolyprém volt (Norilsk számára). A dolgozók nem teljesítmény-alapú fizetést, hanem minimálbért kaptak (attól függően, hogy telesítették-e a a munkatervet vagy nem). De az új körülmények ellenére a nganaszanok folytatták a hagyományos félnomád életmódot.

Mai helyzet

Manapság a munkanélküliek aránya nagyon magas, és a halálesetek magas száma normális dolog – ez köszönhető annak, hogy a nganaszanok túl sokat fogyasztanak alkoholt. Ráadásul az öngyilkosok száma magas, és az oka a kétségbeesettség. A fiatal nemzedék fő problémáját a szegregáció okozza: a hagyományos kapcsolat az idősekkel megszakadt (főleg a nyelvi különbség miatt). Nem tudnak hozzászokni az új kapitalista rendszerhez és ezért nem érzik magukat ennek a világnak a részének. A nganaszanok egy nép, amelynek a kulturális, nyelvi és etnikai azonossága majdnem el van tűnve, és nem tudnak semmit sem csinálni, hogy javítsanak a helyzetükön, mert nincs pénzük és jó oktatásuk; kevés a munka, és a szállás Dugyinkában sem hozzáférhető. Ezek az okok miatt a nganaszanoknak nincs sok lehetőségük „menekülésre”.
Az életkörülmények ma nagyon szegényesek - általában az egész család egy kis házban él, nemcsak a nomád életmódjukért, hanem a pénzhiányért is. Az utcák üresek (sőt napközben is). A dolgozó férfiak munkálkodnak a hajókon vagy halászni mennek, a munkanélküliek otthon maradnak és tévét néznek. A nganaszan nő is általában otthon marad, és az egész napot tölti ott. Nincs nganaszan nyelvű műsor. Csak rádión van néhány program, de csak 10-15 perc hetente. Van sok nganaszan, akik szívesen hallgatnák ezeket a műsorokat, de sajnos nem mindenkinek van rádiója. A nganaszanok többségének van tévéje, de ez csak erősíti a kétségbeesettség-érzést, mert így a falun kívüli élet képét láthatják, és tudják, hogy ők nem ennek a része.

Bibliográfia:
John Ziker 2002: Peoples of the Tundra: Northern Siberians in the Post-Communist Transition. Prospect Heights, IL: Waveland Press, 3. The Loud Years: Resistance and Collaboration
Krivonogov = Кривоногов, В. П. 2001: Народы Таймыра. Современные этнические процессы. Красноярск: Красноярский педагогический университет
Masyuk = Масюк Е. 2008: Таймыр: как живут там, куда только вертолëтом можно долететь. Да, и то три раза в месяц. – New Times 14
Sándor Szeverényi & Beáta Wagner-Nagy, Visiting the Nganasans in Ust-Avam; Ethnic and Linguistic Context of Identity: Finno-Ugric Minorities. 385-404 Uralica Helsingiensia 5. Helsinki 2011


Return to “Hungarian (Magyar)”

Who is online

Users browsing this forum: No registered users and 2 guests